2011. szeptember 25., vasárnap

AACEE Közgyűlése Budapesten

2011. Szeptember 24-én Budapesten tartotta éves közgyűlését az AACEE, az Association Adogmatic of Central- and Eastern Europe, a Közép- és Kelet-európai szabadkőműveseket összefogó egyesület, mely közös témákban lép Európa elé, valamint képviseli tagjait állami vagy nemzetközi fórumokon.

Az AACEE Közgyűlése a Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Rend, valamint a Tolerancia és Testvériség Szabadkőműves Páholy által rendezett, A SZABADKŐMŰVES LISZT FERENC című megemlékezés utáni napon zajlott le, immár meghitt körülmények között. Ismét új tagok jelentkeztek, a szlovéniai alakuló szabadkőművesek képviselői is jelen voltak.
A szervezetet érintő tanácskozást követően az alábbi témákban hangzottak el előadások:
- Ember, Európai, Szabadkőműves
- Fiatalság, Agresszió, Szabadkőművesség
- A 9/11 Szimbólumai
- "Cigánylány" - új megközelítés a kisebbségek és a szegénység társadalmi befogadásához, felemeléséhez.

2008. Június 14-én négy alapító, a Romániai Nagyoriens, az Osztrák Nagyoriens, az Osztrák Liberális Nagypáholy valamint a Magyarországi Nagyoriens aláírták azt a dokumentumot, mely szerint közös, európai adogmatikus szervezetet hoznak létre. Az így megalakult egyesületet Brüsszelben jegyezték be. Az egyesület neve: AACEE Association Adogmatic of Central- and Eastern Europe.

Forrás: www.nagyoriens.hu/oriens-expressz

2011. szeptember 24., szombat

A szabadkőműves Liszt Ferenc - ünnepi megemlékezés

A Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Rend, valamint a Tolerancia és Testvériség Szabadkőműves Páholy szeptember 23-án ünnepi megemlékezést tartott A SZABADKŐMŰVES LISZT FERENC címmel.
A megemlékezést megelőzően az emlékünnepség szervezői szabadkőműves köténykötéssel tisztelegtek, s így emlékeztek meg a Liszt Ferencről, a budapesti, róla elnevezett téren álló szobra előtt.
A magát mindenkor magyarnak valló Liszt Ferencről kevesen tudják, hogy tagja volt a szabadkőművességnek. Sokan, ugyan ezt a tényt megkérdőjelezik, de vitathatatlan tények támasztják alá, hogy Liszt Ferencet Berlinben avatták szabadkőművessé. Látogatta nemcsak a berlini, de a párizsi, s természetesen a budapesti és pozsonyi páholyok munkáit is.
Bár sokan nemcsak azt kérdőjelezik meg, hogy Liszt szabadkőműves volt-e, de még azt is, hogy magyar volt-e egyáltalában. A kérdésre a döntő szót maga Liszt mondta ki, aki számtalanszor vallotta magát magyarnak.
Liszt kijelentette, hogy
„Másutt mindenütt a közönséggel van dolgom, de Magyarországon a nemzethez szólok."
Egy más alkalommal azt nyilatkozta:
„Vezércsillagom mindig az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám,"
Az 1811.-ben, az akkor Magyarországhoz tartozó Doborjánban, (ma nevén az ausztriai Raidingban) született Liszt kijelentése valósággá vált. Magyarországon már életében sokan voltak büszkék rá, de az utókor is büszkén, tisztelettel tekint Liszt Ferencre. Ennek a büszkeségnek volt a megnyilvánulása a most megrendezett emlékülés is, amelyet a magyar újkori szabadkőművesség szimbolikus helyén a budapesti Vakok Iskolájának Nádor termében tartottak meg. A helyszín a magyar szabadkőművesség számára azért szimbolikus, mert ebben a teremben alakult újjá húsz évvel ezelőtt a modern kori magyarországi szabadkőművesség egyik nagypáholya, a szeptember 23.-i Liszt emlékülés egyik szervezője a Magyar Nagyoriens (MNO). Többek között erről is szólott, a szép számú közönség elött ünnepélyes megnyitójában és visszaemlékezésében Dr. Révay András az MNO nagymestere.
Dr. Révay András
Mesterházi Gábor
Az emlékülés nyitóelőadásából a közönség részletek ismerhetett meg Liszt Ferencnek a szabadkőművességhez fűződő kapcsolatáról.
Az előadó, Mesterházi Gábor nemcsak Liszt Ferenc szabadkőműves voltát ismertette, hanem a XIX. század szabadkőművességéről is szót ejtett.
Előadásában megcáfolta azokat az állításokat, amelyek számos embernek kérdésessé tette Liszt szabadkőműves voltát. Beszélt nemcsak Liszt fiatalkoráról, de idős koráról is, amikor az Abbé Liszt Ferenc, továbbra is szabadkőművesnek tartotta magát.
Az előadásból a hallgatóság részleteket tudhatott meg Liszt Ferenc szabadkőművessé avatásáról, illetve a rendhez és a valláshoz fűződő kapcsolatáról is.

Az emlékülésen Nyéki-Körösy Mária Liszt spirituális ihletésű műveiről tartott előadást. Számos zenei illusztrációval igazolta állításait. Előadásában bemutatta, hogy sok más közismert szabadkőműves zeneszerzővel, például Mozarttal ellentétben, Liszt nem kifejezetten komponált szabadkőműves zenét, de jó néhány művében azért ott találhatók a szabadkőműves szimbólumok.

Dr. Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora
Az emlékülés záróelőadásában Liszt Ferencet a "jó embert", az embert ismerhette meg a konferencia közönsége. Dr. Batta András a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora előadásában részletesen elmagyarázta, hogy mit is jelent az, hogy Liszt nemcsak, hogy jó ember, azaz adakozó, filantróp volt, de egész életében soha semmilyen vagyont nem gyűjtött.
Liszt Ferencet a magyar zenekultúra ügye előmozdítójaként is tisztelhetjük, gondoljunk csak a zeneakadémia újjászervezése érdekében kifejetett tevékenységére. A történelem ismerői előtt ismert, hogy a közismerten sokat adakozó filantróp Liszt Ferencben az 1838-as pesti árvíz hazafias érzéseket váltott ki.

A művész születésének 200. évfordulója alkalmából a ClubNetCet Egyesület és a tollal.hu közéleti és kulturális portál közösen pályázatot hirdetett olyan irodalmi alkotások elkészítésére, amelyek a Liszt bicentenáriumhoz kapcsolódóan méltón közvetítik a művész gondolatiságát, méltón reprezentálják zenéjét és magát az embert. A szeptember 23.-i eseményen kihirdették a pályázat eredményét, és felolvasásra került az első díjat nyert "Lisztománia" című írás és a második díjban részesített "Haláltánc" című vers. (A két díjnyertes alkotás a címre kattintva elolvasható.)
Az emlékülés programját természetesen Liszt zenéje tette teljessé. A műsorban közreműködtek: Csereklyei Andrea (szoprán), Rózsa Gábor és Geréb László (zongora), Nagy Enikő (brácsa), Sárosi Dániel (orgona).
Csereklyei Andrea, Rózsa Gábor
Nagy Enikő, Geréb László
Csereklyei Andrea
Sárosi Dániel 

2011. szeptember 13., kedd

Köszöntő az új szabadkőműves év alkalmából

A Jászi Oszkár Páholy újonnan megválasztott főmestereként tisztelettel köszöntöm az olvasót a páholy honlapján, abból az alkalomból, hogy új szabadkőműves év veszi kezdetét. A hagyományok szerint a szabadkőműves év nem a naptári, hanem a tanítási év időpontját követi, ahhoz hasonlatos, ily módon az újesztendő szeptemberben kezdődik.

Azt a tényt, hogy a páholy által megválasztott főmesterként kezembe vehetem a főmesteri kalapácsot, magam komoly feladatnak tekintem, amellett, hogy a demokratikus választás útján elnyert tisztség számomra a páholy tagjainak bizalmát jelenti. A páholy tagjai komoly, felelősségteljes, irányító és szervező munkát várnak el a főmestertől a közösség szellemi és operatív vezetése tekintetében. A főmester célkitűzéseit meghatározza az elődök személyisége és munkássága. Az elődök közül is kiemelkedik a páholy névadójának személyisége és munkássága.

Pontosan száz évvel ezelőtt választották meg páholyunk névadóját, Jászi Oszkárt az akkori Martinovics Páholy főmesterévé. 1911-ben, székfoglaló beszédében azt mondta,
„Midőn tehát a Martinovics-páholy vezetésére vállalkoztam, ezt abban a meggyőződésben teszem, hogy a szabadkőművesség fontos és számottevő eszköze lehet Magyarországon az emberi haladásnak.”
Most, pont száz esztendővel később, Jászi kései utódaiként a fenti eszméket mi is magunkénak érezhetjük.



Amikor májusban, a páholy tagjai az új főmester személyéről döntöttek, ezzel egyidejűleg elfogadták a páholy szervezeti életének erősítésére irányuló erőfeszítések tervét. Ily módon a páholy tagjai egyetértettek abban, hogy fejleszteni kell a páholy létszámát, ami azt is jelenti, hogy célszerűnek tartjuk azt, hogy a páholy létszáma növekedjen és a páholyhoz tagként több fiatal is csatlakozzon. Ennek érdekében a páholy mesterei fontos célnak tekintik, többek között, a páholy honlapjának fejlesztését, valamint a csatlakozó fiatalok oktatását, továbbképzését.

Az elkövetkező munkaévben két kiemelkedő esemény lesz. Az egyik a szabadkőműves Liszt Ferencre történő visszaemlékezés, a Liszt Ferenc Emlékév keretében, míg a másik a Jászi Oszkár Páholy megalakulásának huszadik évfordulója megünneplése.

A Jászi Oszkár Szabadkőműves Páholy alapítása óta követi elsődleges célját, amit az elődök így fogalmaztak meg: „a magyar és európai társadalom, a politikai, gazdasági, kulturális folyamatok vizsgálata és feldolgozása.”
Ebből következik, hogy nekünk utódoknak követnünk kell elődeink példáját, s olyan kérdésekkel kell foglalkoznunk, amelyek a páholy hagyományainak megfelelnek.
Ily módon a páholy tagjai az idei munkaév során az éves körkérdésünk témájára keresik majd a megoldást, s ennek során reményeink szerint közösen választ adnak majd arra kérdésre, hogy mit jelent a Felelősség – a társadalmi felelősségvállalás.

Az éves körkérdés során a társadalom egyéni tagjai, csoportjai szempontjából vizsgáljuk meg a kérdést. Részben az év során elhangzó munkák, részben a viták során, többek között az alábbi kérdésekre keressük a választ: az egyén, a gazdaság, a pénzügyek, a jogállam, a jog-, az igazságszolgáltatás, az oktatás, a művészetek, az építészet,a média, a sajtó, az egészségügy, az orvoslás, az orvos és a beteg felelőssége. Szót fogunk ejteni arról is, hogy mit jelent a társadalmi felelősségvállalás a cégek, szerveztek, vállalatok életében?

A páholy főmestereként azt kérem a Jászi Oszkár Páholy tagjaitól, hogy ezeknek a gondolatoknak a jegyében faragjuk tovább a faragatlan követ.
Honlapunk olvasóinak azt kívánom, hogy majdan, a honlapunkon közzétett gondolatok mindeni számára szolgáljanak tanulságul, hogy – a szabadkőművesek munkássága segítségével is – hazánkban egyre több legyen a szépen megmunkált csiszolt kő, s hogy a szabadkőművesség legyen hasznos eszköze az emberi haladásnak Magyarországon is.

Jászi Oszkár Páholy Főmestere

2011. szeptember 3., szombat

In memoriam Papp Oszkár, Japi

Meghalt Papp Oszkár Kossuth-díjas festőművész

Papp Oszkár (1925-2011)

1942 és 1944 között Örkényi Strasser magániskolájában Bernáth Aurél tanítványa, majd 1945 után a Képzőművészeti Főiskolán Bernáth mellett Szőnyi István és Bencze László mesterei.
1944-ben Göncz Árpáddal és Vitányi Ivánnal együtt részt vesz az ellenállási mozgalomban, 1947 és 1949 között a Dési Huber István népi kollégium titkára, majd igazgatója.
Szókimondása miatt eltávolítják és egyúttal művei kiállításától is eltiltják. Huszonöt évig restaurátorként keresi kenyerét. 1976-tól a Népművelési, 1980-tól a Művelődéskutató Intézet
munkatársa.
Festői munkássága mellett tűzzománcai ismertek, de grafikai munkássága is jelentős, a Pécsi Balett és a Radnóti Színház számára díszleteket tervezett. Tanulmányaiban elsősorban
képzőművészettel és művészet-pedagógiával foglalkozik.
Indulásakor absztrakt-szürreális, a magyar festészet Kállai Ernő és Hamvas Béla szellemiségéhez kötődő törekvések jellemezték. Későbbi műveiben a makro-és mikro világ összefüggése, egyfajta kozmikus gondolkodásmód került középpontba. Előszeretettel használ „vegyes” technikát, festményeiben kollázst és frottázst (dörzsölés) alkalmaz.
Érdeklődésének másik területe a mitológia és a szimbolika. Több száz műből álló sorozatokban (Átvalósulások, Fejek) szintézis megvalósítására törekszik.


Papp Oszkár temetése szeptember 6.-án 14.15-kor lesz a Farkasréti temetőben.










Forrás: http://www.nagyoriens.hu/oriens-expressz/

2011. július 2., szombat

Furmann Imre költészetéről

Nyugat-Európában a politikusok detektívregényeket írnak. Kelet-Európában a költők politikusnak állnak. Ma már egyre kevesebben és kevesebb időre, de a rendszerváltó parlamentben a költők és történészek frakciója erős volt.

Furmann Imre költőként, éppen olyan rendhagyó volt, mint politikusként. Amikor első publicisztikáit közreadta még ügyészként kereste kenyérét. Írásaiból egyértelműen kiderül, hogy azokkal rokonszenvez, akiket elítéltetni kénytelen. Természetesen nem a bűnnel, hanem a bűnözővel. A vádlottak elesett, a társadalmi visszásságok által megnyomorított emberek. A kötetben a szenvedély többször prózavers formájában üt át, gondolatvilága, értékrendje drámaian ütközik a fennálló renddel, amelynek védelmére hivatott.

Ezekben az írásokban fellelhető későbbi verseinek számtalan hangulati eleme: a villamosok, vonatok, kocsmák íze, szaga, hangja. Otthon van, de folyamatosan rosszul érzi magát, felháborodik, elbátortalanodik, azután ismét reménykedni kezd, bár maga sem tudja pontosan miben.

A rendszerváltásban is költőként vállal egyre fontosabb politikai szerepet. Hisz abban, hogy a világ megváltható, hogy elég az akarat és a tisztesség, hogy a politika nem mesterség, még kevésbé megélhetés, hanem hivatás. Nem állítanám, hogy az átalakulásnál bábáskodók nagyobb része hasonlóan gondolkodott, de a legkülönbek egészen biztosan. Imre mellett említeném Csengey Dénest, Demény Pált, Vásárhelyi Miklóst. Talán nem véletlen, hogy korán kiestek a politikából, majd az életből is.
„Lemondatták jövőnket ismét,
látom, végleg elillani készül”
– írta 1988-ban, azaz még a nagy változás előtt. Nehéz meghatározni, hogy ez a két sor a régi, hanyatló rendszerre utal-e, vagy az új iránti kétséget fejezi ki, talán mindkettőt.
„Fegyenc formára nyírták a fákat
úgy állnak most, mint a zendülők
levert forradalom után”.
Ez még félreérthetetlenül a régire utal.
„Európa levegőben lebeg, nem látja a kapaszkodókat”
– ez már az új helyzetre utal, az újabb illúziókra, melyek hamar elvesznek.
Majd:
„Kérem az Istent, arcát szemlesütve ne fordítsa el, mint Európa”.
Ez pedig az évszázados félreértésre, amelytől az egész magyar szellemi élet szenved, t.i., hogy hiábavaló az eszményített Európától megértést követelni, ha magunk se értjük mi pontosan vágyunk tárgya.
A következő hat évben Furmann Imre egyszerre a szabad választásokon győző párt második embere, képviselő, szóvivő és kétkedő költő. Figyelemreméltó, hogy a napi politika egyáltalán nem türemkedik át verseibe: mintha két szuverén lény lakna benne. Az egyik lelkesen és komolyan teszi a dolgát. A másik metafizikai magasságból szemléli a társbérlőt. Az egyik küzd és bízva bízik, a másik tudja, hogy a saját életében nincs remény.
„Leépülés. Hullafoltok. Kimúló idő. Temetőben”
A verscímek szemléltetik mi foglalkoztatja a metafizikust. De nemsokára ki is mondjs:
„Oszlik az idő
mint halott apám”
.
A vesztett illúziók össznépi drámája mellett személyes drámájával is kénytelen szembenézni. Előbb az apa, majd a fiú halála. Az elsőn, verseinek tanúsága szerint túlteszi magát, elfogadja a természet törvényét. A másodikon képtelen túllépni. A gyászmunka visszafogott.
„Nem vagyok se gyermek, se felnőtt”.
„Megyek haza, hazafelé,
embrió létig zsugorodva”.
Mostanában divatos a gyász feldolgozását emlegetni. Mintha ipari folyamatról lenne szó: az elején berakják a traumát, a végén kijön az újrahasznosított, becsomagolt, felcímkézett késztermék. Akik már gyászoltak szeretett lényeket, hitet, eszméket tudják, hogy ez közhely. Az igazi gyász hol csillapodik, hol ismét felszínre tör, de életen át tart. Élni lehet vele – ezt tette Furmann Imre is, de elmúlásában reménykedni annyi, mint saját elmúlásunkban.
„Zuhanás közben lehull álarcod,
Mocskos kezek mentenek meg.
Az lesz végleges halálod.
Eltűnsz, felszivódsz mint a vízpára.
Nincs harmadnap, meg ez, meg az.
Negyednapra is csak hűlt helyed találod”
.
Ennek a versnek Mutatvány a címe. Cirkuszban játszódik, szereplője kötéltáncos.
Az utolsó versciklusok perlekedő hangja a magyar költészet hagyományába simul. De azután el is tér tőle. Mivel felülről nem érkezik válasz a szemrehányó hang elhalkul:
„A föld egy trágyadomb,
visszafelé forog”.
Az istenkereső nem válik istentagadóvá. Ideje van című versében a Prédikátor vigasztalását idézi. Azután egyetlen, halk utalás arra, hogy valahová megérkezett:
„a nagy építőmester,
aki ezt a kócerájt összerakta”.
A szabadkőművesség, ahol élete utolsó tíz évét töltötte ugyan szellemi otthont adott neki, amelyet belakott, de nem kínált gyógyírt a személyes fájdalmakra mivel nem ígérhet se az egyénnek, se a társadalomnak megváltást.
„Az ember a haláltól kapja vissza egész életét. Ekkortól lesz teljességében értékelhető „
- írta Furmann Imre. Mi, társai, akikkel együtt kereste a dolgok értelmét nem tehettünk többet, mint, hogy bátorítjuk saját pályájának befutására.

Márton László

A Jászi Oszkár Szabadkőműves Páholyban, halálának egyéves évfordulóján megemlékeztek az örök keletre távozott Furman Imréről. Ez az irás előadás formájában a megemlékezés alkalmával hangzott el. A Furman Imre költészetéről szóló megemlékezést Márton László iró tartotta.